A történelem az történelem, a múltról szól. Nem nyújt látványos segítséget a ma sokak által fontosnak tartott kérdésekben, mint a "munkahelyteremtés", gazdasági növekedés stb. Bár természetesen képes arra, hogy valamikor működő mintákat mutasson számunkra, néha akár meglepően korszerűnek tűnő üzeneteket hordozhat egy régmúlt korszak, de ne legyünk naivak, ezekre az üzenetekre nem igen figyel oda senki, szakmai munkák lapjaira száműzve alusszák örök álmukat.
A történelem az történelem, a múltról szól, egy másik korról. Ha csupán az ún. rendszerváltoztatás idejére gondolunk, mennyi különbség ötlik a szemünkbe! Hát még ha távolabbi évszázadokra vetjük pillantásunkat. Nem szabad, nem lehet saját mai fogalmaink, politikai viszonyaink alapján ítélni. Elsősorban belülről, saját értékrendje szerint lehet egy bizonyos kor személyiségeit, eseményeit valamilyen szinten megérteni. Értelmetlen a mai kor értékrendjét számon kérni rajtuk, ugyanakkor érdemes megfigyelni a hasonlóságokat és a különbségeket.
Minél közelebbi egy történelmi korszak, elvileg annál egyszerűbben megérthetjük, annál ismerősebbek az általuk használt fogalmak, megélt érzések, megálmodott vágyak stb. Ennek ellenére talán éppen Magyarország 20. század történelme a legvitatottabb, amiért véleményem szerint a magyarországi közbeszéd túlpolitizáltsága a felelős. Tulajdonképpen már elég rég óta ez a helyzet, hiszen a második világháborút követően egy szélsőséges ideológia elvárásainak megfelelően kellett véleményt alkotni a múltról, az ún. rendszerváltozást követően pedig a kialakuló, és egyre inkább megmerevedő szekértáborok korában cseppet sem könnyű árnyalt véleményeket hangoztatni. Talán nem "csak" a politika a felelős mindezért, ebben a "mediatizált", vagyis a különböző médiumok (elvileg közvetítő közegek) által uralt világban, amiben élünk, az ember könnyen elcsábulhat és hajlamos úgy látni a világot, az embereket, ahogyan azt a gagyi filmek, infantilis tv műsorok, és a minket folyton hülyének néző politikusok mutatják. Vagyis fekete-fehérben. Bizony nagy a kísértés, hiszen annyira egyszerűnek tűnik így minden: vannak a jók meg a rosszak, mi meg ők, az igazi magyarok és az árulók, a jobboldaliak meg a baloldaliak stb.
Pedig csak jobban szét kellene néznünk: hús-vér emberek vagyunk, és ilyenek vesznek körül, és nem volt ez másként a múltban sem. Ha meg akarjuk tudni, ki volt Horthy, Rákosi, Kádár, Nyírő József, Wass Albert stb., figyeljünk oda rájuk. Elemezzük azt a kort, ill. azokat a korszakokat, amelyekben éltek, azokat a szerepköröket, amelyeket betöltöttek, azokat a külső-belső elvárásokat, amelyekkel szembesülniük kellett. A politikusok esetén az elsődleges talán annak a mozgástérnek a felvázolása, amelyben tevékenykednie kellett, a nemzetközi erőviszonyoknak, a Magyarországra nehezedő külső erőknek a számbavétele. Ezek után nézhetjük meg azt, hogy mit tett, olyasmit, amit nem tehetett, aminek nem volt különösebb realitása a korban, pl. nem kérhetünk rajta számon. Egy-egy döntés kiragadása nem szerencsés, csakis összefüggéseiben érthető meg, és magáról, az érintett személyről lehetőleg ne hozzunk ítéletet. Konkrét döntései kapcsán elmondhatjuk véleményünket: talán másként is tehetett volna, és annak talán "jobb" következményei lettek volna, de mindez természetesen csak feltételezés.
