Beszélgetések, internetes kommentelések gyakran fulladnak indulatos vitákba, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy igazából a másik meggyőzése folyik. Talán a férfiakra inkább jellemző az intellektuális párbaj, amelyben a "győzelemnek" rendelnek alá mindent. A másik szavaira azért figyelünk, mert valamiféle következetlenséget szeretnénk találni bennük, igyekszünk rámutatni hibáira, megszégyeníteni őt, saját gondolatainkat annak érdekében mozgósítjuk, hogy minél meggyőzőbben tudjuk cáfolni az "ellenfelet", minél jobban bizonyítsuk saját igazunkat. A végeredmény a legfontosabb: ki bírja tovább, ki fullad ki hamarabb, kié az utolsó szó?
Egy időben sokat gyakoroltam ezt a műfajt, így valamennyire tisztában vagyok vele. Elég korán felismertem szánalmas voltát, de nem volt könnyű túllépni rajta. Idővel sikerült. Egyfajta "egzisztencialista ugrás" kellett hozzá. Most jutott eszembe ez a kifejezés, talán később még átgondolom használatát, most alkalmasnak tűnik annak kifejezésére, hogy valamifajta gyökeres fordulatnak kell beállni az ember szemléletében ahhoz, hogy megrögzött szokásain túllépjen. Úgy érzem, nekem néhány téren sikerült. Ezt sajnos gyakorlatilag senki sem érzékeli, annyira elszigetelt életet élek, de azért legalább ilyen formán beszámolok róla. Szóval ma már másképpen látom a dolgot. Az interneten időnként kemény ütésváltásokba keveredek, de az értelmes érvekre igyekszem odafigyelni.
Az "igazi" beszélgetés valamifajta nyitottságot feltételez, amikor az ember szellemileg képes megnyílni a másik felé és számára. Egyrészt hozzá-neki beszél, másfelől viszont figyel rá. Most ez utóbbi a fontosabb. Figyel, tehát megértésre törekedik, hiszen a másik fejében lenni kell valamiféle rendnek - "értelmes" emberek esetén legalábbis ezt feltételezzük, kevésbé értelmesnek éppen azokat tartjuk, akiknek zavarosak a gondolatai, nem tudunk kiigazodni rajtuk - ami persze saját hibánk is lehet. Megéri figyelni, mert minél több ember gondolkodását ismerjük meg, annál színesebben látjuk a világot, esetleg egyértelműnek tűnik, hol hibáznak, esetleg visszautasítjuk álláspontjukat, de igyekezzünk követni őket. Ha ők végig tudtak menni egy úton, mi magunk is követhetjük őket gondolatban. Az az érzésem, minél több álláspontot ismerünk meg, annál jobban megértjük az illető kérdést, tkp-pen a világot, benne saját magunkat. Újra és újra arra kényszerülünk, hogy átgondoljuk, felülvizsgáljuk álláspontunkat, megkérdőjelezzük korábbi nézeteinket, változtassunk rajtuk vagy esetleg megerősítsük őket.
