Mit jelent embernek, lenni, egyszerre kis és nagybetűs embernek, a közösség részeként, ugyanakkor kitűnve sajátos tulajdonságainkkal, bátran vállalva különbözőségünket, egyediségünket?
Mit jelent embernek maradni, akkor, amikor egyszerűbbnek tűnik idomulni egy rossz közegbe?
Mit jelent az emberi méltóság? Van egyáltalán jelentősége? Érdekel-e valakit, mennyire nagylelkűek, áldozatkészek, önzetlenek vagyunk? Vagy mindez csak saját lelkiismeretünk megnyugtatására való?
Miért érdemes élni? Mi az, ami életben tarthat, akkor, amikor minden körülmény kilátástalanságot, reménytelenséget sugall? Talán a bennünk lévő "életösztön", valami megmagyarázhatatlan belső erő, késztet kitartásra? Vagy egyszerűen a félelem a haláltól, annak pillanatától, a fájdalomtól, meg az utána következő ismeretlentől?
Mit jelent a "jó"-ság, ill. a "rossz"-aság? Mi az oka ezeknek, mi az, ami rávesz, bizonyos fajta viselkedésformákra, mondjuk olyanokra, amelyek neveltetésünkből, a társadalmi elvárásokból nem következnek? Miben nyilvánulnak meg?
Mihez/kihez mérhetjük magunkat?
