Nemrégiben a háromszéki Gelence ősi templomában jártunk már másodszor. A világörökség része, rendkívüli látvány, kollégám, aki cseppet sem nevezhető nemzeti érzelműnek, a történelem iránt sem érdeklődik különösebben, elismerő szavakkal szólt róla. A középkori freskók, a román stílusú szentély, a reneszánsz kazettás mennyezet együtt lenyűgöző látványt nyújtanak, nem sok hasonló templomocskát látni a Kárpát-medencében. Hat magyarországi diákkal, valamint egy sepsiszentgyörgyi iskola 16 fős csapatával kerestük fel a templomot. A minket fogadó néni kérdezte, ki volt már ott, amire egyetlen szentgyörgyi diák jelentkezett (no meg mi ketten a kollégával). Hogy lehetséges, hogy a két szentgyörgyi "elitiskola" egyikének tizenegyedik-tizenkettedik osztályos tanulói közül csupán ő? (Sepsiszentgyörgy és Gelence távolsága nem egészen 50 km...) A tanárnő sem jelentkezett. Miért nem ismerik saját értékeiket? Kinek a hibája ez? Milyen világ ez?
Vagy esetleg az én készülékemben van a hiba? Túlzott elvárásaim lennének velük szemben? Nem ismerem fel a kor szavát, és elavult értékeket kérek számon rajtuk? Igen, valószínűleg ez a helyzet, számukra nem ezek az "értékek".
