Úgy döntöttem én is blogot írok. Ennek elsősorban az az oka, hogy teljesen magamra maradtam, és bár mint rendes "munkásember" naponta (ez esetemben általában heti hat napot jelent) eljárok dolgozni, de kerülöm az embereket. A várakozás, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság állapotában élek, amikor úgy tűnik, sorsomról már nem magam döntök. Attól tartok, életemből nem sok van már hátra, viszont sok mindent szerettem volna mindig is megosztani másokkal. Úgy gondolom, rendelkezem némi tehetséggel néhány területen, és időnként az az érzésem, ezeket elpazarlom. Mintha ezek a képességeim nem elsősorban az enyéim lennének, mintha vétek lenne ezeket kihasználatlanul hagyni, észrevétlenül engedni őket elmúlni.
Nem is tudom, igazság szerint elég hirtelen fogtam bele ebbe a dologba.
Talán az a lényeg, hogy levezessem valamilyen formában az energiáimat, most, amikor belekezdek, úgy gondolom, senki sem fogja olvasni ezeket a sorokat (fogalmam sincs, miként működik ez a "blog-világ") és ez nem érdekel különösebben, de talán némi nyugalmat ad majd, hogy valamifajta nyoma marad gondolataimnak, életemnek.
Sok mindenről írhatok: zenéről, politikáról, magyarságról, tájakról, emberekről, történelemről, iskoláról, diákokról, tanárokról.
Majd meglátjuk.
A nevemről annyit, hogy egyrészről valódi nevemre utal, másfelől kifejezi azt is mivé váltam az ő számára, aki a legfontosabb nekem, és akinek a szemüvegén keresztül látom én is gyakran magam.
Beköszöntőnek talán elég ennyi.
Jó éjszakát mindenkinek
